Miért nem lehet bármennyi napelemet telepíteni a sivatagokba?
A világ tíz legnagyobb naperőműve sivatagokban és egyéb száraz területeken található, ami egyáltalán nem meglepő, tekintve, hogy a napelemek a napfényből állítanak elő energiát. A sivatagokban magas a napos órák száma, és a napelemekben található félvezetők alapanyagát jelentő, homok alapú szilíciumban is bővelkednek ezek a területek. Domborzatukat tekintve sík terepviszonyok uralkodnak, többségében homoktengerek és kavicssíkságok borítják. Száraz és sivár mivoltuk miatt kevéssé alkalmasak az élet fenntartására, így a napelemfarmok nem veszik el a vegetáció hasznos területeit, mint például az szójaültetvények, melyek a dél-amerikai esőerdők irtásáért felelősek. Kézenfekvő lenne tehát a forró és terméketlen sivatagokat energiatermelő bázisként kiaknázni.
A kutatók már évek óta vizsgálják a lehetséges következményeit a Szahara teljes területének napelemekkel történő betelepítésének. Bolygónk legnagyobb sivataga körülbelül 9,4 millió négyzetkilométer kiterjedésű, ami nagyjából Magyarország területének a százszorosa: egy ekkora napelemfarm Földünk jelenlegi energiaigényének a négyszeresét tudná előállítani, ráadásul a jelenleg ismert legtisztább módon. A történet azonban sajnos mégsem ennyire egyszerű, mert a projekt megvalósítása ökológiai katasztrófát idézne elő.
A napelemek sötét felülete jobban elnyeli a fényt, mint a sivatag összefüggő felületén található világos homokszemek. Az itt telepített napelemek körülbelül a fény 15 százalékát tudják elektromos árammá alakítani, a maradék pedig hőenergiává alakul át. A többlethő nem okoz problémát sem a jelenlegi lakossági, sem az ipari felhasználás során, azonban a Szahara hatalmas mértékű befedése láncreakciót indítana be. Amennyiben a sivatag egyötödét beépítenék napelemekkel, úgy az általuk generált hő jelentősen megnövelné a szárazföld és a környező óceánok közötti hőmérsékletkülönbséget. A hőmérsékletnövekedés következtében csökkenne a légnyomás, ami pedig a nedves levegő esőcseppekbe rendeződéséhez, majd monszunszerű esőzésekhez vezetne. A hatás innentől kezdve mindenki számára sejthető, a sivatagokban idővel megjelennének a növények. Bármennyire is furcsán hangzik, a növényzet elterjedése tovább károsítaná bolygónk ökoszisztémáját, hiszen a napelemekhez hasonlóan kevésbé verik vissza a fényt, mint a homok.
A kidolgozott modell szerint a Szahara egyötödének letakarása 1,5C míg a félnek a letakarása pedig 2,5 Celsius fokkal növelné meg a helyi átlaghőmérsékletet. Globális szinten nézve pedig 0,15, illetve 0,39 Celsius fokkal nőne a Föld átlaghőmérséklete, de az eloszlás nem lenne egyenletes. A sarki térségek melegednének a leginkább, mely tovább fokozná jégsapkák olvadását, és az ökoszisztémánk pedig még jobban felborulna.
A kutatás eredményeinek ismeretében tehát nem lenne kedvező a bolygó egészére nézve, ha a sivatagos területeket ilyen drasztikus mértékben beépítenék. Kihangsúlyozandó, hogy a fényelnyelés mértéke a sivatagos területeken jelentene problémát, nem pedig más éghajlatok növényekkel, épületekkel és utakkal tarkított településein. Szerencsére nincs szükség a Szahara betáblázására: amennyiben a lakosság és az ipar egyaránt paneleket telepít a saját ingatlanjaira, akkor egy fenntartható, környezettudatos és nem utolsósorban költséghatékony rendszer alakul ki. A tisztán fenntartható rendszerek saját felhasználásra termelik az áramot, így nem szükséges a távoli sivatagokból importálni az energiát, amit helyben is megtermelhetnek.
Csupán néhány négyzetméternyi tetőfelületet takaró panel elég lehet ahhoz, hogy egy teljes család energiafelhasználását fedezze, anélkül, hogy természeti katasztrófát idézzen elő.
Read More