Napelemrendszerek

Hogyan lehet újrahasznosítani a napelemeket?

Az elmúlt években hazánkban is gyors ütemben terjedtek a különféle megújuló energiaforrások, elsősorban a napelemek, amelyek mellett rengeteg érv szól: olcsón telepíthetők, a megtérülési időt pontosan ki lehet számolni, illetve abszolút környezetbarátak. A környezetvédelmet a szívügyüknek érző felhasználókban felmerülhet a kérdés: vajon mi történik a napelemekkel évtizedek múltán, amikor már nem képesek kellő mennyiségű energia előállítására? Erre a kérdésre adunk most választ.

A jelenlegi előrejelzések szerint 2050-re 60 millió tonnányi hulladék keletkezik majd az elöregedett vagy hibás napelemekből, amely mennyiségnek nagyjából a felét Ázsia termeli majd ki. A probléma rövidtávon nem tűnik égetőnek, hiszen az elmúlt években telepített rendszerek még jó sokáig működőképesek maradnak majd, 2030-ra nagyjából 2, 2040-re pedig valamivel több mint 10 millió tonna hulladékkal számolnak a szakemberek, amely mennyiség az ezt követő évtizedben fog drasztikusan megnőni. Ennyi idő alatt az újrahasznosítással kapcsolatos technológiák még valószínűleg rengeteget fognak fejlődni, de már jelenleg is megoldható a napelemek hatékony újrahasznosítása.

Milyen anyagokból készülnek a napelemek?

A napelemek alapvetően üvegből vannak. A szilícium-alapú megoldások 76 százaléka üveg, 10 százaléka műanyag, 8 százaléka alumínium, 5 százaléka szilícium, az egyéb filmek pedig nagyjából 1 százalékot tesznek ki. Ez utóbbi elmondható a vékonyfilmes avagy amorf napelemekről is, amelyeknél nem kristályos szilíciumtömbökből készítik a cellákat, hanem a félvezetőréteget közvetlenül a hordozóra (jellemzően az üvegre) viszik fel. A két típus között szemmel is látható a különbség, a vékonyfilmes technológiánál nem különíthetők el az egyes cellák és az azokat összekötő alumínium-csíkok. Az összetétel viszont tényleg hasonló, az üveg aránya itt 89 százalék, míg műanyagból csupán 4, alumínumból pedig 6 százaléka található a már említett, 1 százalékot jelentő fémek mellett.

Hogyan lehet újrahasznosítani a napelemeket?

Az újrahaszonításnak több módja is van, szétszerelés esetén az üveg 95, a fémek 100 százalékát újra fel tudják használni, majd 500 Celsius fokra történő melegítés után megszabadulnak a műanyagoktól. A szilíciumot tartalmazó megoldásoknál a folyamat végén ezen elemek 85 százalékát is úrja tudják hasznosítani. Ha a használt napelemeket szétzúzzák, a félvezetők 95, az üvegek 90 százalékát tudják újra felhasználni, de az eljárás különbözik, fizikai erőkifejtés mellett mosással különítik el az alkotóelemeket.

Az újrahaszonosítás pedig szerencsére nem csak a környezetvédelem szempontjából hasznos, hanem gazdasági szempontból is kifizetődő, így remélhetőleg a kevésbé környezettudatos országok is érdekeltek lesznek benne. 2030-ra 60 millió új panelt lehet majd előállítani újrahaszonosított alapanyagokból, ami 450 millió amerikai dollárnyi értéket jelent és amúgy 18 GW teljesítményre lehet képes. 2050-re már egy 15 milliárd dolláros piacról, 2 milliárd panelről és 630 GW teljesítményről beszélhetünk majd.

Emlékeztetőül: a jelenleg használt napelemek élettartama átlagosan 30 év, ezt követően érdemes őket cserélni. A panelek teljesítménye folyamatosan csökken, nem pontos szabály, de nagyjából annyit, ahány évesek: egy 10 éves panel átlagosan a gyártáskor elérhető teljesítménye 90 százalékát tudja hozni, míg egy 20-25 éves panel a 80 százalékra képes, legalábbis papíron. A tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy a valóságban jobban bírják a telepített megoldások, sok panel 25 éves korára is csak 6-8 százalékát veszti el a kezdeti teljesítményének, ami azt jelenti, hogy akár 40 éves élettartammal is lehet számolni.

Mi történik a napelemek telepítését követően?

A készre jelentés megtörténte után:

• A szolgáltató megküldi a szolgáltatói szerződéseket (Hálózat használati-, Hálózat csatlakozási szerződés és Üzemviteli megállapodás) A szolgáltatónak 15 napja van a szerződések megküldésére, gyakorlatban 1 héten belül megérkezik.
• A szerződések visszaküldése után 15 napja van a szolgáltatónak, arra, hogy a mérőhelyi munkát megrendelje. (gyakorlatban 1 hét alatt szokott megérkezni
• A szolgáltató a mérőhelyi munka megrendelését követő 8 napon belül jelentkezik időpont egyeztetésre

Az invertert az ad-vesz óra felszereléséig

TILOS

hálózatra kapcsolni, azaz üzemeltetni!

Az óracsere elvégzését követően:

• Eljuttatjuk a lezáró dokumentumot, mely tartalmazza:
• szerződést (Otthon felújítási támogatásnak megfelelően)
• eredeti számlát
•  tételes számlamellékletet
• inverterre vonatkozó adatlap
• napelemre vonatkozó adatlap
• lezáró dokumentum a garancia érvényesítéséhez
• szolgáltatói szerződéseket 
• Otthonfelújítási támogatás esetén 1.számú mellékletet (díjtáblázat)
• Otthonfelújítási támogatás esetén 5. számú melléklet ( 450eft/kw díjnyilatkozat)

• Segítünk beállítani a termelés monitorozásához az applikációt
• A szolgáltató rész számlát állít ki a leszerelt óra alapján.
• A rész számla megérkezését követően nem érkezik több számla, mivel éves elszámolásra állt át. Készre jelentés során írásban kértük a havi részszámla 0-ra állítását.
• Amennyiben a szolgáltató mégis állít ki számlát az ugyfelszolgalat@elmuemasz.hu mail címen lehet kérni a számla törlését és a 0-ra történő állítást.
• Az Energi App-ban követhető a számlázás, de az új óra 1-1,5 hónap után kerül fel  a szolgáltató rendszerébe.

A villanyórán az. 1.8.0 mutatja a fogyasztott mennyiséget

A villanyórán a 2.8.0 mutatja a betáplált mennyiséget

Az éves számla a betáplált és az elfogyasztott mennyiség különbözete alapján kerül megállapításra. A napelemes rendszer által előállított mennyiség az inverteren követhető, azonban a megtermelt mennyiség nem azonos a betáplált mennyiséggel, mivel a megtermelt és a betáplált mennyiség különbözete került elfogyasztásra az otthoni hálózatban.

Miért nem lehet bármennyi napelemet telepíteni a sivatagokba?

A világ tíz legnagyobb naperőműve sivatagokban és egyéb száraz területeken található, ami egyáltalán nem meglepő, tekintve, hogy a napelemek a napfényből állítanak elő energiát. A sivatagokban magas a napos órák száma, és a napelemekben található félvezetők alapanyagát jelentő, homok alapú szilíciumban is bővelkednek ezek a területek. Domborzatukat tekintve sík terepviszonyok uralkodnak, többségében homoktengerek és kavicssíkságok borítják. Száraz és sivár mivoltuk miatt kevéssé alkalmasak az élet fenntartására, így a napelemfarmok nem veszik el a vegetáció hasznos területeit, mint például az szójaültetvények, melyek a dél-amerikai esőerdők irtásáért felelősek. Kézenfekvő lenne tehát a forró és terméketlen sivatagokat energiatermelő bázisként kiaknázni.

A kutatók már évek óta vizsgálják a lehetséges következményeit a Szahara teljes területének napelemekkel történő betelepítésének. Bolygónk legnagyobb sivataga körülbelül 9,4 millió négyzetkilométer kiterjedésű, ami nagyjából Magyarország területének a százszorosa: egy ekkora napelemfarm Földünk jelenlegi energiaigényének a négyszeresét tudná előállítani, ráadásul a jelenleg ismert legtisztább módon. A történet azonban sajnos mégsem ennyire egyszerű, mert a projekt megvalósítása ökológiai katasztrófát idézne elő.

A napelemek sötét felülete jobban elnyeli a fényt, mint a sivatag összefüggő felületén található világos homokszemek. Az itt telepített napelemek körülbelül a fény 15 százalékát tudják elektromos árammá alakítani, a maradék pedig hőenergiává alakul át. A többlethő nem okoz problémát sem a jelenlegi lakossági, sem az ipari felhasználás során, azonban a Szahara hatalmas mértékű befedése láncreakciót indítana be. Amennyiben a sivatag egyötödét beépítenék napelemekkel, úgy az általuk generált hő jelentősen megnövelné a szárazföld és a környező óceánok közötti hőmérsékletkülönbséget. A hőmérsékletnövekedés következtében csökkenne a légnyomás, ami pedig a nedves levegő esőcseppekbe rendeződéséhez, majd monszunszerű esőzésekhez vezetne. A hatás innentől kezdve mindenki számára sejthető, a sivatagokban idővel megjelennének a növények. Bármennyire is furcsán hangzik, a növényzet elterjedése tovább károsítaná bolygónk ökoszisztémáját, hiszen a napelemekhez hasonlóan kevésbé verik vissza a fényt, mint a homok.

A kidolgozott modell szerint a Szahara egyötödének letakarása 1,5C míg a félnek a letakarása pedig 2,5 Celsius fokkal növelné meg a helyi átlaghőmérsékletet. Globális szinten nézve pedig 0,15, illetve 0,39 Celsius fokkal nőne a Föld átlaghőmérséklete, de az eloszlás nem lenne egyenletes. A sarki térségek melegednének a leginkább, mely tovább fokozná jégsapkák olvadását, és az ökoszisztémánk pedig még jobban felborulna.

A kutatás eredményeinek ismeretében tehát nem lenne kedvező a bolygó egészére nézve, ha a sivatagos területeket ilyen drasztikus mértékben beépítenék. Kihangsúlyozandó, hogy a fényelnyelés mértéke a sivatagos területeken jelentene problémát, nem pedig más éghajlatok növényekkel, épületekkel és utakkal tarkított településein. Szerencsére nincs szükség a Szahara betáblázására: amennyiben a lakosság és az ipar egyaránt paneleket telepít a saját ingatlanjaira, akkor egy fenntartható, környezettudatos és nem utolsósorban költséghatékony rendszer alakul ki. A tisztán fenntartható rendszerek saját felhasználásra termelik az áramot, így nem szükséges a távoli sivatagokból importálni az energiát, amit helyben is megtermelhetnek.

Csupán néhány négyzetméternyi tetőfelületet takaró panel elég lehet ahhoz, hogy egy teljes család energiafelhasználását fedezze, anélkül, hogy természeti katasztrófát idézzen elő.